Alpine Füldugó

Azzal kezdeném talán, hogy szeretném idézőjelbe tenni a füldugó megnevezést, vagy más szót keresni a helyére, de sajnos a nyelvek között szóhasználatban is kiemelkedően magas helyen szereplő anyanyelvünknek is vannak korlátai, így marad a nem szimpatikus füldugó elnevezés.

Őszintén mondom határozottan szkeptikus voltam az elején, hiszen eddig maximum a hungaroringen próbáltam füldugót használni, ami az egész élmény nagy részét volt hivatott elvenni, ezen kívül pedig vicces látványt nyújtanak a lelátókon a fülükből kiálló hatalmas UV zöld és narancssárga pufikkal üldögélő emberek.

Nem voltam meggyőzve tehát, de hajtott a kíváncsiság, hiszen egyre többször ötlött fel bennem, hogy jó lenne kicsit vigyázni a hallásomra. Rengetegszer előfordult már, hogy még akkor is sípolt és csengett a fülem, amikor másnap felébredtem buli után, ami egyrészt a hangerőnek, másrészt sokszor a rettenetes hangminőségnek tudható be. Úgy gondoltam itt az ideje ennek véget vetni.

Több kollégámtól is hallottam már az Alpine családról, így kézenfekvőnek tűnt ezt kipróbálnom. Mindenféle marketinges ráhatás (“ezt vedd meg, ez a legjobb”) nélkül mondhatom, rengeteg meglepetés ért.
Már a használata előtt kiderült, hogy bárhová magammal vihetem, hála a kis dobozának, vagy éppen a kulcsra is rögzíthető masszív műanyag tubusnak. Tapasztalatlanként azt a verziót választottam, amely a music safe pro névre hallgat, ebben ugyanis cserélhető szűrők vannak, gondoltam valamelyik csak jó lesz, majd kiderül. Alig vártam a következő partit, hogy mielőbb élesben is bevessem őket.

Megérkezés, bepakolás, hangpróba, minden rendben, kezdjük a legkisebb csillapítású fehér szűrővel.
Csodálkozás… Hallok! És itt nem valami értelmezhetetlen masszára gondolok, hanem hangokra, de kellemesebb erővel a dobhártyámnak rohanó hullámokban. Arra gondolok ez eddig miért nem jutott eszembe, és kisem veszem reggelig, miközben a lehetőségekhez képest beszélgetek a többiekkel, és hallom is Őket “füldugóval” együtt. Aztán gyorsan megcáfolom a reggelt, mert a dobozban ott lapul még az ezüst és az arany szűrő.

“Füldugó” ki, csatazaj, szűrő csere ezüstre, “füldugó be”, második szint. És még mindig hallok, de még kellemesebb és elviselhetőbb szinten, mint fehér barátommal, miközben a mellemben érzem a mélyládák energiáját. Fejhallgató fel, hirtelen meglepő “csend” támad. Megszoktam, hogy jól zár a fejhallgatóm, de ez a “füldugóval” együtt már-már olyan hatást kelt, mintha valami komoly gond lenne a hangtechnika méretezésével. Kezek a magasban, tombolnak, minden rendben. Megnyomom a CUE-t, és hallom is amit akarok, bár talán egy kicsit jobban kell koncentrálnom, mint fehér barátommal. Ami feltűnik még, hogy nem tűnik fel semmi. Szinte észre sem veszem, hogy a fülemben van, kényelmes, és nem tűnik idegennek.
Ezüst ki, csatazaj, szűrőcsere, "füldugó" vissza. Ez aranyat ér. meglep a legnagyobb csillapítás. Gondolom mindenkinek különböző a hallása, ezt én már abszolút védelemnek vélem, igaz, hogy még mindig hallom a hangszíneket, de a kipróbálás hangereje nem jut el arra a szintre, hogy ez a szűrő is hatékonyan segítsen a munkában, gyorsan eldől, hogy ezt akkor használom majd, ha sokkal nagyobb hangerőben kell dolgoznom, vagy ha bárhol nagy nyugalomra van szükségem.

A "füldugó" ki, csatazaj, "füldugó" be folyamatot még jó néhányszor megismételtem az éjszaka folyamán, nekem személy szerint - és a körülmények hatására - a fehér bizonyult a legjobb választásnak, bár azt gondolom a hangsúly a választáson van, lehet, hogy legközelebb az ezüst less az ideális megoldás.

Egy biztos: a buli végére nem éreztem "fáradtnak" a fülemet, másnap nem sípolt, nem csengett, és ami a legfontosabb, nem befolyásolta a munkámat sem. Mivel kényelmesen ül a hallójáratban nem zavarja a fejhallgató használatot sem, és ami szintén nagyon fontos, nem csökken jelentősen a hangminőség sem.

Nem állítom, hogy ezen túl csak és kizárólag ezzel együtt dolgozom, de biztosan alapfelszereltsége ezen túl a táskámnak, hogy bármikor segítsen. Itt nem is kizárólag a munkára és a bulikra gondolok, de jól jöhet egy utazáskor, vagy ha a stúdió öregfotelében esik le a fejem, miközben mások még javában dolgoznak körülöttem. "Füldugó"? Nem, szerintem inkább társ, fülünk kettő van, a garancia pedig rég lejárt róluk...

Már befejeztem volna ezt az írást, amikor még egy meglepetés ért. Meghívtak egy speciális csapatjátékra, ahol segítségként walkie-talkie rádiókat használtunk. Az egyik típus tartozékaként fül szettet kaptunk, aminek egy speciális illesztője szintén fülbe dugható, mint a biztonsági emberek fej szettje. Egyáltalán nem voltam boldog tőle, hogy ki tudja hány ember után kellene használnom a készletet, de közelebbről megnézve a formát kiderült, hogy tökéletesen kompatibilis az én Alpine szettemmel. fogtam tehát a az egyiket, kihúztam belőle a szűrőt, betoltam a helyére a fej szett kis csövecskéjét, és boldogan használtam. Erre is jó.

Mindent összevetve – különös tekintettel a szkeptikusokra, mert én sem bíztam benne – mindenkinek javaslom, hogy legalább próbálja ki, a nagyobb boltokban biztosan van erre lehetőség.



Baráth Zoltán - Friend. NDJT Project